Vélemények Európáról / Opinions on Europe

A Republikon Intézet tematikus blogja az Európai Unióról / Research and commentary on the European Union by Republikon Institute.
Posts I Like

Miközben az Európai Parlament ma bizalmat szavazott Jean-Claude Junckernek, a magyarországi EP-képviselők többsége a Junckerre nemet mondó kisebbséghez tartozott. Mindebben meghatározó volt a magyar EP-delegáció többségét adó Fidesz szerepe: a magyar kormánypárt már korábban jelezte, hogy az Európai Néppárt álláspontjától eltérően nemet mond majd Junckerre. Nemet mondott a Jobbik és az európai zöldek frakciójában ülő két magyar képviselő is. Érvelésünk ugyanakkor gyökeresen más volt: a Jobbik Juncker szupranacionalizmusát ellenzi – ezzel szemben az LMP képviselője az európai válságkezelés kudarcával indokolta ellenszavazatát, míg az Együtt-PM-es Jávor Benedek szerint Juncker programja (például zöld- és energiapolitikai kérdésekben) nem megy elég messzire. Megszavazták viszont Junckert a baloldali frakcióban ülő MSZP-s és DK-s EP-képviselők.

(A táblázat a pártok EP-képviselőinek nyilatkozatai alapján készült / The chart created by the declarations of MEPs)

While the majority of MEPs said yes to Jean-Claude Juncker today, Hungarian MEPs voted in large numbers against him. A main reason is the overwhelming strength of the Fidesz delegation in the European Parliament and the governing party of Viktor Orbán has repeatedly emphasized its opposition to Juncker. Also in opposition were the MEPs of Jobbik and the greens – although for very different reasons. Jobbik MEPs find Juncker too federalist (among other reasons). Politics Can Be Different, the small Hungarian green party stated that Juncker was not successful in managing the response to the eurocrisis – thus their vote against him. Benedek Jávor, also in the green EP-group representing the alliance Együtt-PM (Together – Dialogue for Hungary) stated that Juncker’s program (with regards to, for instance, ecological and energy issues) does not go far enough. Juncker was supported by Hungarian MEPs sitting in the Socialist parliamentary group: both the Hungarian Socialists and members of Democratic Coalition votes yes.

(for the English version please scroll down)

Ahogy arról egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok nemzetközi együttműködésbe kezdtek, hogy az EP-ben frakciót alakíthassanak. A képviselőcsoport azonban mégsem jön létre, mivel június 24-ig Le Penn és Wilders nem voltak képesek teljesíteni a frakcióalapítás feltételeit; két képviselői mandátumra lett volna még szükség a csoport megalakításához.

Az EP-ben találhatunk még szélsőjobboldali képviselőket, azonban bebizonyosodott, hogy a szélsőséges formációk között is jelentős különbségek vannak a régi és az új tagállamok között. A bevándorlásellenes, euszkeptikus nyugatiak nem hajlandóak együttműködni a sok esetben rasszista és/vagy antiszemita nézeteket is valló új tagállambeli pártokkal. Ez a furcsa elvhűség a szélsőjobboldal számára komoly anyagi és döntéshozatali pozíció veszteséghez vezet, azonban a tagállami politikai térben a választóbázisuk megtartását és esetleges erősítését okozza.

As we already reported it in one of our earlier article,  the Western-European far-right parties has started an international cooperation to create a parliamentary group in the EP. Although the cooperation was established, but the group will not be created, due to the fact that Le Penn and WIlders have not fulfilled the requirements of the group founding; they would need two more mandates to have the parliamentary group.

However there are other extremist MEPs in the EP, but it has been proven that there are relevant differences between the far-right formations of the old and of the new member-states. The anti-immigrationist and eurosceptic westerners are not disposed to cooperate with parties of the new member-states whose views are often racist and/or anti-semitic. This strange loyalty to their principles causes relevant losses in economic means and in decision-making positions, however in the member-states’ politics it can stabilize and may enforce their electorate.

http://euobserver.com/eu-elections/124719#.U6lrirQv3Ow.facebook

Sir Martin Sorrell, az angol marketing guru a jelenleg tartó Cannes-i Nemzetközi Kreativitás Fesztivál okán kifejtett egy eddig ismeretlen brti véleményt az európai integrációt illetően. A brit üzletember álláspontja több szempontból is szokatlannak tekinthető; a versenyszférához kötődő egyén ellenére a belső piac eredményei csak másodlagos sikereknek értékeli, míg az EU fő céljának a békét tartja, melyet komolyan veszélyeztet a szélsőjobboldal kontinensszerte megfigyelhető előretörése. Sorrell gondolatainak másik újszerű tulajdonsága az ugyan alapvetően kritikus és reformista, de tagság és EU párti hozzáállás, amely az angol jobboldalon hiányzik.
Ez a tagságpárti unió kritikus álláspont, amennyiben megerősödik, megváltoztathatja a brit jobboldal erőviszonyait a 2017-re tervezett népszavazáson. Amennyiben a kilépés párti Farage vezette Függetlenség Párt, valamint Cameron konzervatívjai mellett megjelenik egy ilyen jobboldali, üzleti szférából érkező politikai erő, az a szintén az integrációt támogató Munkáspárttal és Liberális-Demokrata Párttal közösen képes lenne az Egyesült Királyságot az Európai Unióban tartani.

fotó: Facebook


Sir Martin Sorrell, the English marketing guru for the reason of the ongoing Cannes International Festival of Creativity explained a never-heard British opinion about the European integration. The British businessman’s position is unusual under two aspects; although he is tied to the private sector, but the economic achievements of the internal market are considered only as collateral results and the peace is established as the EU’s main goal which is jeopardized by the continent-wide increase of the far-right. Sorrell’s thoughts’ other novel characteristic is his basically critical and reformist but pro-membership and EU attitude, missing on the English right.
This pro-membership EU critical position, if it enforced, it would alter the status-quo on the British right at the in/out referendum planned in 2017. If alongside the pro-out Independence Party lead by Farage and Cameron’s Tories shown up such right-wing political power coming from the business sector, together with the pro-in Labour and Lib-Dem parties it would be able to maintain the United Kingdom in the European Union.

http://www.telegraph.co.uk/finance/comment/10900021/The-EU-needs-reform-with-a-bit-of-Cannes-do.html

Az Európai Bizottság vezetőpozíciója feletti vitában David Cameron brit miniszterelnök, Juncker jelölésével szemben olyan kategorikus álláspontra helyezkedett, amelyen komoly politikai arculatvesztés nélkül már nem lehet változtatni.
A bizottsági elnök személyéről szóló vita érdekessége, hogy Cameron a demokrácia talajáról indulva próbálja lerombolni a legújabb demokratikus eredményt.
Ha az EU demokratikus deficitje alacsonyabb lett volna, a Farage féle Függetlenség Párt nem nyert volna ilyen nagy arányban az EP választáson, hiszen a párt legfőbb érve az integráció demokratikusságának hiánya volt. Így azonban Cameron és pártja lépéskényszerbe kerültek, ami a szokásos konzervatívnál is szkeptikusabb pozíciót alakított ki, hogy visszaszerezze szavazóit; teszi mindezt azzal, hogy az európaiak által megválasztott Junckert támadja.
Az EU jelenlegi problémáit a különböző szintű (tagállami és szupranacionális) demokráciák közti feszültségnek is tekinthető.

In the debate over the European Commission’s leading position, the British PM, David Cameron has taken a such a categorical position, which is can not be altered without relevant losing of political prestige.
The interesting element of the debate over presidency of the Commission is that Cameron from the basis of democracy is trying to demolish the newest democratic achievement.
If the EU’s democratic deficit were lower, Farage’s UKIP would not get so many votes at EP elections, due to the party’s main argument was the democratic shortcomings of the European integration. In this case, Cameron and his party would not be forced to create an even more sceptical position than the usual conservative one, to getting back its voters; doing it by attacking Mr. Juncker elected by the Europeans.
The EU’s current problems can be considered as tensity between the different levels (on the member-state’s and supranational level) of democracy.

http://www.bbc.com/news/uk-politics-27889831

(for the English version please scroll down)

Az utóbbi évek legsikeresebb olasz pártja Nigel Farage Szabadság és Demokrácia Európáját (Europe of Freedom and Democracy - EFD) erősíti. A legutóbbi olasz választásokon kiemelkedő eredményt elérő Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle - M5S), aki új szereplőként került be az EP-be végül a brit szélsőjobboldali párt koalíciójához csatlakozik.
Az anti-establishment és bázisdemokrata pártként működő mozgalom döntése, miszerint nem a hozzájuk jellegében közelebb álló Zöldekhez, illetve a mérsékeltebben szkeptikus brit konzervatívok vezette ECR-hez csatlakozik, egy határozott, olaszoktól szokatlanul erős euszkeptikus iránnyal való elköteleződést jelent.
Mind a párt EP választáson elért második helye (amely 17 mandátumot jelent számukra), mind a tagok által tornymagasan megszavazott szövetségi politikája jól mutatja, hogy az olasz választópolgárok elégedetlenek az EU jelenlegi működésével. Ez az attitűd a történetileg unió párti országban a 2008-ban kitörő gazdasági válság, valamint az EU nem megfelelő eredményeket produkáló válságkezelésének hatása. A Grillo vezette M5S fő programpontjai ennek megfelelően az euró tagság kérdésének népszavazásra bocsátására, illetve a jelenlegi berendezkedés megváltoztatására irányulnak.
Az olasz párt csatlakozásával a status quo több szempontból is átalakul; egyrészt Farage sem lesz frakciójának megkérdőjelezhetetlen vezetője, mivel Grillo 17 mandátumával nem sokkal marad el az UKIP-től, másrészt az EP-ben a legtöbb frakció - a két nagy pártot leszámítva - ugyanakkora súllyal fog rendelkezni, ami eddig szokatlan hatalmi berendezkedéshez vezet.

The most successful Italian party of the last few years strengthens Nigel Farage’s Europe of Freedom and Democracy (EFD). The Five Stars Movement (Movivento 5 Stelle - M5), a new actor on the European level which attained an outstanding electoral result at the previous Italian parliamentary voting too, joins the British far-right party’s EP group.
Decision of the anti-establishment and basis democratic party to not joining the characteristically closer Greens or the softer eurosceptic ECR lead by the Tories means a decisive and hard eurosceptic commitment which is unusual from the Italians.
Both the party’s second place at the EP elections (which gives them 17 seats) and the alliance policy chosen with an extra high proportion, shows well that the Italian voters are unsatisfied with the current functioning of the EU. This attitude in a traditional pro-European country is the result of the economic crisis of 2008 and of the inefficient European crisis management. According that, the Grillo lead M5S’ main goals are an in/out referendum about the country’s euro-zone membership and reforming the actual functioning of the EU.
With the Italian party’s accession the status quo will change under several aspects, on one hand Farage will not be the unquestionable leader of his group, because Grillo with his 17 seats does not lag behind so much from the UKIP, on the other hand most of the parliamentary groups - except the two biggest parties - will have near the same weight which results a new and unusual power structure in the EP.
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/eu/10896432/Italys-Beppe-Grillo-joins-Nigel-Farages-peoples-army.html

(for the English version please scroll down)

Május végén egy új Gazdasági Unió jött létre a szomszédunkban, amely a világ összterületének 15%, az ötödik legnagyobb gáz tartalék és a az olaj készletek 15% fölött rendelkezik. Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán aláírták az Eurázsiai Gazdasági Unió alapítószerződését ezzel továbbfejlesztve korábbi vámuniójukat.

Az orosz vezetéssel megvalósuló regionális gazdasági integráció egyértelműen a jelenlegi ukrán helyzet miatt növelte együttműködésének szintjét. Ahogyan azt a résztvevő országok vezetői is nyilatkozták a térség további államai számára is nyitva áll az együttműködés, amely jelenleg is 170 millió embert tömörít, ezzel a poszt-szovjet térség legnagyobb együttműködésének számít. A FÁK államok közül Örményország várhatóan júliusban dönt az esetleges csatlakozásról, Tadzsikisztán 2014 végén szándékozik belépni, Kirgizisztán pedig később csatlakozhat. Az ukrán tagság kérdése is napirenden van, ám a jelenlegi politikai helyzetben ez még nem tekinthető eldöntöttnek, bár Lukashenko fehérorosz elnök szerint előbb utóbb ez is megtörténik.

Putyin állítása szerint az EU és Kína után Oroszország a másik két tagállammal kereskedik a legtöbbet, minek okán a gazdasági, ipari és energetikai együttműködéstől a három állam gazdaságainak kiemelkedő növekedését várja.

Egyértelmű azonban, hogy az EGU az EU ellensúlyozása érdekében jött létre, egy afféle keleti alternatíva megtermetéseként az uniós csatlakozásra még készen nem álló államok részére. Másrészt az együttműködés, amely abszolút kormányközi alapon áll és a tagállamok teljes szuverenitását biztosítja a Putyin barát uniós pártok számára is alternatívát igyekszik kínálni, amely jól illeszkedik az orosz vezetés utóbbi években vezetett Európa-politikájába.

Kétségtelen, hogy az EGU létrejöttével Putyin kereskedelmi függőségét igyekszik csökkenteni, illetve valós gazdasági ellensúlyt szeretne teremteni az Unió számára a kontinens keleti felén.

fotó: Wikipédia

At the end of this May a new Economic Union emerged in our neighbourhood which possess over the 15% of the world territoires, the fifth largest natural gas supplies and the 15% of oil reserves. Russia, Belarus and Kazakhstan have signed the treaty of the Eurasian Economic Union upgrading their previous custom union.

Without doubts the cooperation’s level of Russian lead economic integration was upgraded due to the current Ukrainian situation. As the leaders of the member-states released, the cooperation is remaining open to the area’s other countries which already includes 170 million people, and so it is the biggest cooperation of the region.

Among the countries of CIS Armenia will decide in July 2014 about its possible accession, Tajikistan would like to enter at the end of 2014 and Kyrgyzstan could join later. The topic of the Ukrainian memberships is also on the agenda, but in the actual fragile political situation it cannot be seen as a fact, although according to Lukashenko Belarus president’s position sooner or later it will be happened.

According to Putin’s release, Russia’s biggest trading partners after the EU and China are the other two member-states and he waits from the three countries’ economic, industrial and energetic cooperation the relevant economic growth of all the three members.

But it is obvious that the EEU has been created to counterbalance the EU, offering an Eastern alternative to those countries which are not yet ready to the accession to the EU. On the other hand, the cooperation which functions absolutely on the intergovernmental basis and secures the member-states national sovereignty would offer an option to the Putin-friendly European parties as well. This step fits pretty well to Russian leadership’s Europe-policy of the last few years.

Obviously Putin through the creation of the EEU is trying to decrease his trade dependence and to create a counterbalance to the EU on the Eastern part of the continent.

http://rt.com/business/162200-russia-bealrus-kazakhstan-union/?utm_source=browser&utm_medium=aplication_chrome&utm_campaign=chrome

(for the English version please scroll down)

A május 25-i EP választást az EPP nyerte meg. Az Európai Bizottság vezetőjének ebből kifolyólag ismét néppártinak kell lennie, hiszen az Európai Tanácsnak figyelembe kell vennie az EP választások eredményeit. Azonban, ahogy azt többen, többször kifejtették - Van Rompuy, Cameron vagy Orbán - az állam és kormányfők jogilag nincsenek kötve a csúcsjelöltek személyeihez. A jelenlegi kérdés, hogy vajon politikailag kötve vannak-e?

Angela Merkel szerint igen. A német kancellár világossá tette, gogy támogatja Jean-Claude Juncker, az EPP jelöltjének kinevezését. Ez a támogatás különösen fontos a következő Bizottsági elnök személyét illetően Cameron, Reinfeldt vagy Orbán által adott kormázati reakciókat követően.

Ha megvizsgáljuk a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy ez a választás a párt jelöltek személy miatt felerősítette az EU nemzetek feletti és kormányközi logákája közti konfliktust. Az aspiránsok jelölése csökkentette különböző országok és pártok politikai mozgásterét, mint Nagy Britanniáét, mert a jelenlegi kormányzó Konzervatív Párt nem tagja egyetlen transz-európai pártcsaládnak sem, következésképpen nem szólhatott bele sem Juncker, sem más jelölt kinevezésébe.. Vagyis a Bizottság vezetőinek “előválasztása” csökkentette a nemzeti szint hatásköreit.

Másrészről az Európai Tanácsnak semmilyen jogi kötelessége nincs arra, hogy a kiválasztottak közül válasszon. Azonban a felmerülő kérdés itt az, hogy ha a végrehajtások vezetői másnak adják a megbízást, az nem jelenti-e az európai választók átverését? A demokratikusabb és reszponzívebb EU felé tett legutóbbi lépés eltörlése kétslgtelenül növelné az integráció demokratikus deficitjét.

Merkel ezen okból kifolyólag támogatja azt a Junckert, akinek a jelölését - nem a személyét, hanem magát az intézményét - ő maga ellenezte. Németországban a kancellárnak számolnia kell az európai demokrácia iránti magas választói elvárásokkal, nem beszélve a német alkotmánybíróságról, amely már több alkalommal kiejelentette, hogy a szupranacionális szinten jelenlévő képviselet és demokrácia szintje nem megfelelő az ország alaptörvénye által előírtaknak. Vagyis az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mind Cameron, mind Merke a demokrácia bázisán állnak, amikor ellenzik vagy támogatják Juncker kinevezését.

Az egyetlen biztos pont, hogy ha nem Juncker vezeti a következő Bizottságot, az komoly sebet ejt a már amúgy is gyenge európai demokrácián, valamint más okokból, de jelentős presztízs veszteséget okoz mind az EP, mind az Európai Tanács számára.

fotó: AFP

The EP elections of 25 May was won by the EPP. Consequently the leader of the European Commission shall be a member of the People’s Party, because the European Council has to take into consideration the results of the EP election. However as many has mentioned - like Mr. Van Rompuy, Mr. Cameron or Mr. Orbán - the heads of states and governments are not bound by law to the persons of the parties’ candidates. The actual question is if they are bound politically?

According to Angela Merkel they are. The German chancellor has made clear, she backs the nomination of Jean-Claude Juncker, candidate of the EPP. This support is extremely important due the different governmental reactions after the elections from the part of Mr. Cameron, Mr. Reinfeldt or Mr. Orbán about the person of the next President of the Commission.

If we analyse the situation we can state that this election due the party candidates enforced the conflict between the supranational and governmental logic of European Union. The nomination of the candidates has decreased the political empower-room of different countries and parties, like Britain, because the incumbent Conservative Party is not taking part of any trans-European party family, consequently has had no word in choosing nor Juncker, nor any other candidate. So the Commission’s leader ‘preliminaries’ decreases the national level’s power.

On the other hand, the European Council has no legal obligation to choose among the chosen ones. But the upcoming question is if the heads of executives give the job to a different person it would not mean a fraud over againsts the European voters? Demolishing the latest step towards a more democratic and responsive EU certainly would increase the integration’s democratic deficit.

Due to this fact Mrs. Merkel supports that Mr. Juncker whose candidacy - not the person but the institution - was opposed by her. In Germany the chancellor has to deal with high popular awaitings related to European democracy, not to mention the German Constitutional Court which has declared several times the lack of representation and democracy on the supranational level, which would be required by the country’s fundamental law. So strangely enough both Mr. Cameron and Mrs. Merkel are standing on the basis of democracy when they oppose or support the enrollment of Mr. Juncker.

The only certain point is, if not Mr. Juncker led the next Commission, that would cause a real harm to the already weak European democracy and by different causes but would mean a relevant loss of prestige to as the EP and as the European Council as well.

http://www.bbc.com/news/world-europe-27646218

(for the English version please scroll down)

A jelenlegi olasz nagykoalíciós kormány vezető ereje, a balközép Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) történelmi sikert ért el a május végi EP választásokon. Ennek megfelelően Matteo Renzi európai szinten is komoly szerepet szán saját pártjának.


Az egész EU-n belül Németország mellett Olaszországban mentek el legtöbben szavazni, a félsziget 60%-os részvételi aránya pedig a legmagasabb a nagy lakosságú tagállamok között, de Uniós szinten is a negyedik legnagyobb részvételt jelenti. (Mindössze Belgiumban, Luxemburgban és Máltán járultak nagyobb arányban az urnákhoz.)
Ebből a PD egyedül a szavazatok több, mint 40%-t szerezte meg, ami által a legnagyobb európai baloldallá vált 31 EP mandátumával. Ennél az egész parlamentben is csak a Merkel CDU/CSU-ja szerzett több helyet (34). Ez a nagyarányú győzelem, ami az amúgyis fragmentált olasz pártrendszerben külön is kiemelkedő, komoly lehetőségeket és mozgásteret ad Matteo Renzi miniszterelnök számára, aki az eredmények értékelése során egy aktív, vezető szerepet vindikált magának, pártjának és országának az Unió vezetésében.


Az olasz miniszterelnök álláspontja szerint az EU nem adott az európai állampolgárok számára elfogadható válaszokat a gazdasági válság adta kihívásokra, amelyeket orvosolni kell. Az Uniót tehermenetesíteni kell, azon nyomás alól, amely az utóbbi években kialakult. Renzi szerint a PD kell, hogy az az erő legyen, amely ezen válaszokat megalkotja, kiemelkedő győzelme miatt. Ahogy az olasz vezető kifejtette, az uniós szabályozás nem terjedhet ki mindenre úgy, hogy bizonyos kérdéseket, mint a bevándorlás kérdéskörét például nemzeti szinten tartják.
Ezen válaszokra a megoldást azért is meg kell találni, mivel Európa megváltoztatsásának alternatívája az integráció felbomlása.
Hogy az új aktívabb olasz vezetés hogyan viszonyul például a brit reformista törekvésekhez, még nem egyértelmű, azonban valószínűleg inkább a tradicionális olasz Európa párti álláspont talajáról fognak kiindulni, nem elzárkózva azonban a közös bevándorlás politika kialakításától például.

fotó: www.facebook.com/matteorenziufficiale


The leading force of the current Italian big coalition government, the center-left Democratic Party (Partito Democratico, PD) achieved a historical success on the EP elections on the end of May. Accordingly Matteo Renzi requires serious role for his party on the European level as well.


The most people alongside Germany, in Italy has voted and the peninsula’s 60% proportion of participation is the highest among the member-states with the largest population, but also on the European level is the fourth biggest turnout. (The turnout was higher only in Belgium, in Luxembourg and in Malta.)


The PD has gotten the 40% of the votes by itself which makes it the biggest European leftist party with its 31 mandates in the EP. In the whole Parliament only Merkel’s CDU/CSU got more seats (34). This huge victory, which is also outstanding in the Italian fragmented party system, gives important possibilities and bigger elbow-room to the PM Matteo Renzi who during the evaluation of the results required a leading role for himself, for his party and for his country in the governing of the EU.
According to the Italian PM’s position, the EU has not given satisfying answers to the Europeans for the challenges presented by the economic crisis and it has to be remedied. The EU has to be released from the pressure, under it was placed during the last few years. Mr. Renzi says thanks for his party’s large victory, the PD should be the power which elaborates this answers. As the Italian leader described, the European regulation cannot affect every areas but leaving on national level such areas as the immigration policy.


The answers to these challenges have to be found because the alternative of Europe’s changes is the disgregation of the integration.
It is not clear yet if the new more active Italian leadership how would relate for example to the British reformist efforts, but probably they will stand on the basis of the traditional Italian pro-European position, but not excluding themselves for example from the elaboration of the common immigration policy.

http://www.corriere.it/politica/14_maggio_29/renzi-pd-non-ora-far-festa-il-voto-ci-impone-cambiare-l-ue-c5ee0b5a-e732-11e3-891a-a65af8809a36.shtml

A 2014-es EP választás kétségtelenül legnagyobb újítása az, hogy az induló európai pártszövetségek közös bizottsági elnök jelöltet állítottak. A következőkben a négy legnagyobb párt - az Európai Néppárt (EPP), az Európai Szocialisták Pártja (PES), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Europáért (ALDE) és az Európai Zöld Párt (EGP) - jelöltjeinek Európa képét mutatjuk be.


Without question the biggest innovation of the 2014 EP elections is the nomination of candidates to the Commission presidency by the European parties. Hereinafter we will present the vision on Europe of candidates nominated by the four largest party, European People’s Party (EPP), Party of European Socialists (PES), Alliance of Liberals and Democrats for Europe (ALDE) and European Green Party (EGP).


(scroll down for English version)

Miután a négy legnagyobb pártból hármat már megvizsgáltunk, végül, de nem utolsó sorban Guy Verhofstadt, az ALDE Bizottsági elnökjelöltjének Európa képét mutatjuk be. A liberálisok programja talán nem, vezetőjük azonban a leginkább föderalista a jelöltek között. A volt belga miniszterelnök, Verhofstadt programjával egy klasszikus Európa párti utat követ, amelyet hívhatunk akár “delorizmusnak” akár “Delors módszernek” is.  A liberálisok gyakorlatilag a spill-over logikáját alkalmazzák; az EU működése által érintett területeken, további hatásköröket helyeznének szuprancaionális szintre. Verhofstadt a határok leépítésének és a piac szélesítésének klasszikus lépésein keresztül vezetné ki az integrációt a jelenlegi válságból. Kétség nélkül, a liberális program egyik a legdinamikusabbaknak, amely a legkisebb szükséges jogi lépések során juttatná el az integrációt, annak jelen formájában legfeljebb elérhető szintjéig.
Az ALDE egy elég rövid, ám szintetikus programot mutat be, amely számos területen jelöl ki feladatokat. Megpróbál megfelelni a gazdasági válság, a munkaerőpiac, az államok által elkövetett emberi jog sértések és az integráció intézményrendszerének demokratikus szükségletei által támasztott kihívásoknak is. A terv egyik legnagyobb előnye az, hogy összhangban van az EU klasszikus fejlődési formájával.
A liberálisok a gazdasági válság adta kihívásokra további hatáskör átruházással és több piaccal válaszolnak. Ahogy azt a többi párt esetében is láthattuk, az ALDE is támogatja a bank unió felállítását. Ezen felül a liberálisok az eurokötvények kialakítását is elérendő célként említik az európai államadósság kezelése érdekében; ezzel az államadósságokat egy szupranacionális szinten ellenőrzött és újrafinanszírozott adósság állománnyá alakítanák.
Verhofstadt Európája egy új gazdasági kormányzási módszert is használna, amely a tagállamokat további gazdasági területeken való együttműködésre kényszerítené. Ez közös szabványokat és célkitűzéseket tenne szükségessé olyan területeken, mint a nyugdíj rendszer, a K+F vagy az oktatás. Emellett elkészítenék a Konvergencia Kódexet, amely gyakorlatilag egy gazdasági cselekvési terv lenne a növekedés újraindítására.
A liberálisok a belső piac szintjével is elégedetlennek tűnnek és így lebontanák a szabad tőkeáramlás előtt álló még létező akadályokat. Ennek eredménye - vagyis a határon-átnyuló hitelezés növekedése - megoldaná az európai gazdaság likviditási problémáit.
Kiemelik a szabad digitális piac szükségességét is. Igaz ugyan, hogy a többi párt is foglalkozik ezzel a kérdéssel, a liberálisok azonban komoly eredményeket értek el ezen a területen.
A foglalkoztatási kérdések területén, az ALDE a munkavállalók mobilitását növelné, a szociális turizmus (welfare shopping) elkerülése mellett. Ezt a Mobilitás Támogatási Rendszeren keresztül valósítaná meg, amely az első hat hónapban fedezné a munkavállaló bérének a származási országában is biztosított minimálbér összegéig terjedő részét.
Liberális pártként az ALDE részletes figyelmet fordít az emberi jogokra. Az adatvédelemhez való jogok Verhofstadt programjának központi részét képezik. Egy liberális Európában mindenkit megillet a jog, hogy “elfelejtsék”. Egy másik fontos, bár a többi párt által is hangoztatott elem, az diszkrimináció mentesség biztosításának fejlesztése.
Verhofstadt az emberi jogok területén is további hatásköröket delegálna a szuprancionális szintre. Kialakítana egy európai ügyészséget, közös bevándorláspolitikát teremtene, valamint megalkotná az Európai Védlmi Közösséget. Ez a három elképzelés közelebb vinné az EU-t a föderalizmushoz, mint eddig bármikor.
A liberálisok az integráció intéményi hibáira is megoldással szolgálnak. Az Eu hatásfokát és hatékonyságát javítandó, Verhofstadt teljes kezdeményezési jogkört biztosítana az Európai Bizottság számára. Ez a lépés komolyan erősítené az EU “végrehajtó” szervének politikai szerepét. Egy liberális Európában az EB szűkebb és funkcionálisan diverzifikáltabb lenne.Ezen változások az Európai Bizottságot egy valós politikai és döntéshozó szervé tenné, minekokán a tagállamok kétségtelenül elleneznék az ilyen típusú intézmény fejlődést.
Mindegyik releváns párt programjának elemzését követően megállapíthatjuk, hogy az ALDE vizíója a második leginkább föderalista tervezet. Egy liberális Európában kevesebb határral és a munkavállalók valamint a pénzügyi tevékenységek nagyobb szabadságával találkozhatunk. A piacnak komolyabb szerep jut, azonban új koordinációs és ellenőrző mechanizmusok is kialakításra kerülnek, mint a bank unió vagy a szorosabb gazdasági kormányzás. Az ALDE által irányított EU küzd a diszkrimináció ellen és biztosítja az állampolgárok emberi jogainak védelmét. Verhofstadt Európáját a Bizottság irányítja, mint egy valós politikai szereplő, aki komoly döntéshozatali hatalommal bír.
Ezen változások az EU klasszikus fejlődési útját követve jönnének létre, amely egy bizonyos típusú organikus evolúciót jelentene. Azok számára, akik elkötelezettek egy ilyen Európa kép iránt az ALDE valamely tagszervezete az ideális választás.

fotó: Facebook



Having analysed three of the four biggest parties, last but not least we present the European vision of Guy Verhofstadt, candidate of the ALDE for the Presidency of the  European Commission. The liberals’ program may not be the most federalist one but their leader is the most federalist politician among the candidates. Mr Verhofstadt, the former PM of Belgium, follows a classic pro-European way with his program which could be considered as “delorism” or “Delor method” as well. Practically the liberals are using the logic of spill-over; transferring further competencies on supranational level over those sectors and areas which became affected by the operation of the EU. Verhofstadt across the traditional steps of breaking down the boundaries and expanding the market would bring the integration out of the actual crisis. Without doubts the liberal program is one of the most dynamic one which through the smallest necessary legal steps would arrive to the farest possible point of the integration in its actual form.
The ALDE presents a quite short but synthetic agenda which gives tasks for a wide range of issues. It is trying to answer to the challenges presented by the financial crisis, the labour market, the public abuse of the human rights and the democratic need of the integration’s institutional system too. One of Its biggest advantage is the coherency with the classical method of EU’s development.
The liberal answers for the financial challenges are centered around further competency transfers and giving more place to the market. As we have already seen in the cases of the other parties, also the ALDE is favourable to the establishment of the Banking Union. Furthermore the liberals mention the eurobonds as a goal to achieve for the handling of the European public debts; they would like to transform the debts to a single debt controlled and re-financed on the supranational level.
Verhofstadt’s Europe would apply a new economic governance as well, which would force the member-states to cooperate in further economic fields too. It would require common parameters and objectives on various areas as pension, R+D or education. They also would create the so-called Covergence Code, which is an economic agenda for the relaunch of the economy.
The liberals also seem to be unsatisfied with the grade of the internal market and so they would demolish the even existing borders of the free movement of the capital. Its consequence, the increase in the cross-border borrowing activity, would solve the liquidity problems of the the European economy.
They also underlines the need for a free digital market as well. It is true that all of the analysed parties are concerned with this area, but the liberals have realised important achievements in this field.
Among the employment issues, the ALDE would increase the workers’ mobility but with the avoidance of the welfare shopping through the Mobility Promotion Scheme which would cover the first six months’ wages until the amount of the minimum wage guaranteed in the worker’s country of origin.
As a liberal party, the ALDE dedicate detailed attention to the issue of human rights. The right for privacy is one of the core points of Verhofstadt’s program. In a liberal Europe everybody has its “right to be forgotten”. Another important element but articulated by the other parties as well is the development in the safeguarding of anti-discrimination.
Also in the fields of human rights Verhofstadt would delegate more competency on the European level. He would establish a European prosecution body, create a common immigration policy and found the European Defense Community. These three ideas would bring the EU more closer to a real federation than even before.
The liberals offer a solution to the institutional backwards of the integration too. To improve the EU’s efficiency and effectiveness Verhofstadt would give a full right of initiative to the Commission. This step would enforce the political role of the EU’s “esecutive” body. In a liberal Europe the EC would be also thinner and functionally more diversificated. These changes would make the Commission a real political and decision-maker actor, so undoubtedly the member-states’ government would oppose these kind of institutional developments.
Having seen all of the relevant party programs, we can state that ALDE’s and its candidate’s vision on Europe is the second most federalist. In a liberal Europe we could find less borders and more freedom for workers and financial activities. The market would have wider role, but new coordination and control mechanisms would be established as well, like the Banking Union or the closer economic governance. The EU governed by ALDE would fight discrimination and guarantee the safeguarding of citizens’ human rights. Verhofstadt’s Europe is ruled by the Commission as a real political actor which possesses the core decision-making power.
These changes would be realised following the traditional way of EU’s development which means a certain type of organic evolution. For those who are committed to this vision of Europe the optimal choice is some member-party of the ALDE.

A Pew Research Center által május 12-én publikált eredmények szerint az EU társadalmi támogatottságának csökkenése - amely az elmúlt néhány évben mélypontra került - megállt és lassan újra kezd talpra állni
According to the results published by the Pew Research Center on May 12 the decrease in the EU’s public support touched bottom in the past few years and started to recover
 (scroll down for English version)

Minden elemzett országok állampolgára kedvezőbben tekint az európai integrációra és abban elfoglalt helyére, mint az előző években, még akkor is, ha ez a növekedés sokkal kisebb, mint a csökkenés volt. Az általános támogatás mellett, a gazdasági együttműködésbe és az áletszínvonalra gyakorolt poztív hatásokba vetett hit is megjelenik. Ez pedig azt jelenti, hogy az EU kezdi visszaszerezni elveszített pozícióit a választói körében.
A második és talán jelentősebb újdonság a demokratikusabb Európa iránti nagyobb választói igény. A kutatási eredmények egyértelműen megmutatják, hogy az európaiak úgy gondolják semmi szavuk nincs az integráció irányításában, pedig ezt elvárnák. A demokratizáció magasabb szintjének igénye mellett az EU különböző szerveinek egyenkénti támogatása is alacsony marad, mivel ezek szinte teljesen nélkülözik a politikai felelősség és reszponzivitás vonásait.
Vagyis az EU-nak és Brüsszelnek ma már olyan választókkal kell együttműködni, akik még hajlandóak támogatni az EU projektet, de nagyobb beleszólást kérnek benne. Remélhetőleg a közelgő EP választások hoznak némi ilyen típusú pozitív változást.



Citizens of all analysed countries view the European integration and their position in it more favourable than during the last years, even if this increase is much smaller than the decrease was. Alongside the general support, the faith in economic integration and positive effects on standards of living are recognized as well. So it means, EU is getting back its positions among its voters.
The second, and under our considerations the bigger novelty is the voters’ claim on more European democracy. The research results clearly show Europeans think they have no word in the integration’s government, but they want to. Beside requiring more democracy also the specific support for different EU organs remains low, due the lack of their political responsibility and responsivity.
Thus Europe and Brussels have to deal with citizens who are able to support the EU project yet but having more say in it. Hopefully the upcoming EP elections would bring some of such positive changes.


http://www.pewglobal.org/2014/05/12/a-fragile-rebound-for-eu-image-on-eve-of-european-parliament-elections/